Ez a kép egy érdekes kérdést vet fel: hogyan lehet egy jelenetben egyszerre megjeleníteni a lágyságot és az erőt úgy, hogy egyik se gyengítse a másikat? Nem egyszerű esztétikai játék, hanem egy tudatos vizuális döntés, amely két teljesen különböző karakter között teremthet kapcsolatot.

Az illusztráción egy mosolygós lányt látunk – zöld hajjal, virágokkal, pillangóval. Első ránézésre kedves, barátságos karakternek tűnik, talán egy tündérmese szereplője. De ha tovább nézzük, valamiért megragad bennünk. Nem különösebben látványos, nem kifejezetten egyedi – mégis működik.

Ez a kép nem klasszikus főszereplőről készült.
Nem próbál hatni rád, nem akar közelebb kerülni.
Egyszerűen ott van – és eléri, amit kell: megállít.

Egy illusztráció lehet látvány – vagy valami több annál.

Van, hogy nem egy konkrét jelenet vagy történet alapján készül a kép, hanem egy érzés hívja életre – egy belső állapot, amit nehéz lenne szavakkal megfogalmazni.

Ez a kép pontosan ilyen. A vihar nem körülötte tombol, hanem benne. A testtartása nem védekező – inkább nyitott, emelkedő. Nem akar elbújni: megéli, amit érez.