Az illusztráción egy mosolygós lányt látunk – zöld hajjal, virágokkal, pillangóval. Első ránézésre kedves, barátságos karakternek tűnik, talán egy tündérmese szereplője. De ha tovább nézzük, valamiért megragad bennünk. Nem különösebben látványos, nem kifejezetten egyedi – mégis működik.
Mi az, ami miatt ez a figura emlékezetes marad? És mit tanulhatunk belőle akkor is, ha nem vagyunk illusztrátorok, csak épp vizuális ötletekkel dolgozunk?
Egy karakter, ami nem akar több lenni, mint ami
Ez a kép nem akar többet mutatni annál, mint amit elsőre látunk: egy tiszta, nyitott karaktert, egyszerű térben. A háttér nem tolakodó, a kompozíció középre zár, az arc kicsit meseszerű, de nem túlrajzolt. A virágok és a haj zöldje játékos, mégsem díszletszerű. Az egész látvány úgy működik együtt, mintha a figura és a környezete egy nyelvet beszélne.
A technikai részletek helyett itt inkább az a fontos, hogy minden elem egy irányba dolgozik. A karakter szerethető, de nem túlcsordult. Részletgazdag, de nem túlzsúfolt. Ez a fajta arányérzék sokkal többet számít, mint az egyediség hajszolása.
Mikor érdemes ilyen karakterhez nyúlni?
Ez a fajta figura jól működik akkor, ha nem csak a látvány a cél, hanem bizalom is kell. Természetközeli mesék főhőseként, gyermekeknek szánt edukatív anyagokban, vagy akár olyan márkáknál, ahol a vizualitás barátságos, de nem gyerekes stílust kíván. Egy ilyen karakter arca nem harsog, nem dominál – viszont könnyű vele kapcsolatot kialakítani. És ez vizuális eszközként nagy előny.
A használhatóság nem esztétika kérdése
A karaktertervezés egyik leggyakoribb félreértése az, hogy „jól kell kinéznie”. Pedig a működés nem ezen múlik. Egy karakter akkor működik, ha képvisel valamit, és azt egyértelműen, következetesen közvetíti. Ebben az illusztrációban ez a játékos természetközeliség – és ezt az érzetet minden képi döntés erősíti. Ettől lesz nemcsak „szép”, hanem használható is.
Ez a karakter nem tökéletes, nem feltűnő – de pontosan megtervezett. Nem akar több lenni, mint ami, és épp ez a tudatosság teszi működőképessé. Az ilyen képek nem kiáltanak figyelemért – mégis ott maradnak a néző fejében. Ha valaki ilyen arculatot, ilyen illusztrációs világot keres, érdemes felismernie: néha a kevesebb nemcsak több – hanem pontosabb is.